ötödik fejezet

Dani felém száguldott és én éppen,hogy csak eltudtam ugrani előle.Alig,hogy földet értem máris egy újabb ütés ereje küldött padlóra.
-Ha így folyatod nem fogod túlélni.

Nem tudtam neki válaszolni,igaza volt.Hatalmas termetével felém tornyosult,bakancsos lába többször a bordáimra súlytott.Hallottam ahogy recsegve eltörnek.A fájdalom áram ütésként terhelt le.Majd hírtelen eltűnt a világ.Mikor magamhoz tértem Dani nem volt sehol,a bordáim ripityára törtek és alig tudtam mozogni.Nagy nehezen felálltam,a kezemet a bal oldalamra tapasztottam,nem mintha ez bármit segített volna.Gyorsan táplálékhoz kell jutnom,vagy szenvedhetek még egy darabig.Megtaláltam a táskám és előkerestem a térképet,az iránytűt és az órám.4órát feküdtem itt eszméletlenűl.Lassacskán felfog kelni a nap,nem tehetek meg sokat vámpírként és most nem is tudok.Ráadásúl nagyon messze vagyok a Dunától.Egy teljes napot elvett tőlem ez a szemétláda.Útnak indultam nem akartam egy percet sem vesztegetni.A lépteim nehezek voltak és suták.2 órámba telt míg lejutottam a Dunához,de fél perc alatt találtam vacsit.Egy síró tini lány ült elöttem.A háta mögé lopóztam és azonnal a nyakába mélyesztettem a fogaimat.Másdopercek alatt eszméletét vesztette.A partra fektettem és tovább áltam.A bordáim még mindig rettenetesen fájnak és bele telik néhány órába míg rendbe jönnek.Addig is el kell jutnom a következő faluba.Az órák teltek,a bordáim lassan gyógyultak,a falu pedig mintha egyre messzebb került volna.Már rég felkelt a nap és égeti a bőröm. Nem emlékszem a falu nevére,kábultan érkeztem és mire észbe kaptam egy puha ágyban feküdtem.Egy idős nénike lépett be oldalán két megtermett rendőrrel.
-Mi a pokol???-riadtan ugrottam ki az ágyból és próbáltam kijutni innen vagy legalább elrejtőzni.Mind hiába.
A rendőrök beléptek és végig néztek rajtam.Akkor vettem észre,hogy valaki bekötözte az felsőtestem,de azon kívül csak egy bugyi volt rajtam.A rendőrök elpirultak és félre néztek,a nénike  eléjük robogott és visszatuszkolt az ágyba.Mikor takaró került rám a rendőrök közelebb jöttek.
-Hogy hívják?-Hívatalos hangnemben beszéltek,semmi megszeppenés az előbbiek miatt.
-Szűcs Anna vagyok.
-Egyedűl érkezett?
-Igen.
-Mi történt önnel?
-Ígérem mindent elmesélek önöknek,de előbb nem ehetnék valamit?-Reménykedve néztem a nénikére.
Bólintott,adott nekem egy pólót és egy nadrágot,majd kitessékelte a biztos urakat.Magamra kaptam a ruhákat és leszaladtam.Finom rántotta illata szállt a levegőben.Milyen kár,hogy nem ehetek belőle.Leültem az asztalhoz a megtermett rendőrökkel szemben.
-Nos,mi történt önnel?
Egyenesen a szemükbe néztem,elérvén hogy higgyenek nekem és ne firtassák tovább a dolgot  a következőket mondtam:-Semmi baj nem történt,felesleges a rendőri intézkedés.Fáradjanak vissza az őrsre.
A rendőrök felálltak és csendben,gépesen távoztak.A nénikére néztem és kértem,hogy adja vissza a holmimat.Mindent megkaptam érintetlenűl.Átöltöztem miközben őt faggattam.
-Mennyit aludtam?
-Csupán néhány órácskát.Biztos nem akar maradni kedves?
-Köszönöm nem.Így is lemaradásban vagyok.
-Legalább valami szendvicskét had csomagoljak.
-Köszönöm de nem kérek.Nem akarom kihasználni a nénit.
Azzal kiszaladtam az ajtón.Éppen hogy csak kiléptem egy fekete terepjáró állt meg mellettem.Vadász tanár úr nézett ki a leengedett ablakon.
-Mit kerestél ott bent?Eddig lakatlan házakban voltál,most itt és rendőrök is voltak bent.Minden rendben?
-Igen tanár úr!Megoldottam a dolgot.Semmi baj nem lesz.
-Rendben.Mikor felértél számolj be a dologról.
-Természetesen.Egyébként,hol vagyunk jelenleg?-Félve kérdeztem,még a végén kiröhögnek,de a tanár úr megértő mosolyt villantott felém és válaszolt.
-Dunaföldváron.Ha így haladsz 2 nap alatt pesten lehetsz.Sok sikert kislány!-Azzal elhajtottak.
Ismét előkerült a térkép és iránytű.A következő nagyobb város Dunavecse.Még napközben elakarom érni.Csupán két napnyira vagyok,ez hihetetlen.Lehetséges,hogy az elő 10 között leszek?