11.fejezet

Szánom bánom,hogy ilyen sokára hoztam újat.Suli mellet nem tudom milyen sűrűséggel tudok majd nektek hozni de igyekezni fogok.Jó olvasást!

11.fejezet
Fél óra elteltével,bánatosan tértem vissza a találka helyre.A többiek már ott álltak kivéve Lizzi.
-Találtatok valamit?-Csak a fejüket csóválták.
Lizz lelkesen rohant felénk egy zacskót lóbálva.
-Találtam!!
-Rendben,siessünk vissza a sulihoz.
Dani a hátára kapta Klárát,Misi pedig Attilát és így a lehető leggyorsabban száguldottunk a sulihoz.Még csak pakoltak a tanárok mikor mi beállítottunk kezünkben a kis marcipánnal.Leesett állal néztek minket.Alex csak mosolygott a háttérben.
-Nos tizes csapat gratulálunk.-Az igazgató asszony tért magához elsőnek.-Itt írja alá Anna és mehetnek a következőért.-Aláírtam az elém tolt papírt.Átadtuk a marcipánt.És boldogan konstatáltuk,hogy négy napunk van a következőre.
-Ami mi is drágám?-Dani Klárát ölelgette az utcán,de hozzám beszélt.
-Farkasölőfű.Sajnálom Misi.
-Semmi para,azt hiszem tudom,hol lehet beszerezni.
-Ezt komolyan mondod?
-Teljesen,csak az a baj,hogy ma már nem érünk oda.Ha használhatunk tömegközlekedést akkor holnap délutánra oda is érhetünk.
-Hova akarsz minket vinni?
-A Kárpátok lábához.
-De nem hagyhatjuk el az orzságot.-Sipákolt Klára.
-Ugyan nem megyünk messzire.De ezt Annának kell eldöntenie.-Mindenki engem nézett.Várták a döntést a vezetőjüktől.
-Rendben ,menjünk.A kalauzt majd bűvöléssel elintézzük.
Futva mentünk a keletihez.A kijelző szerint még 2 percünk volt a vonat indulásáig.Már indulni akart mikor elértük.Találtunk egy üres kupét,oda telepedtünk be.Csendben vártuk a kalauz érkezését.Nem kellet sokat várnunk.
-A jegyeket.
-Jó estét!-Köszöntem mosolyogva.-Kérem lehetne egy kérdésem?
-Előbb a jegyeket,ha kérhetem.
-Hát hogyne.-Elé álltam és a szemébe néztem.-Leelenőrizte a jegyeinket.Mindent rendben talált,az utunk során nem zavar miket többet,csak akkor jön be mikor a mi megállónk következik.
-Melyik megálló az?-Kérdezte gépiesen a kalauz.
Mindannyian Misire néztünk.
-Máramaros-Tájékoztatott minket egykedvűen Misi.
-Szóval ott szóljon csak,hogy le kell szállnunk.-Folytattam a monológom.
-Igen.
Elengedtem a kalauzt és vissza huppantam,már épp indulni akart a kalauz mikor Lizzi még felpattant.
-Elnézést,mégis mennyi idő múlva következik a mi megállónk?
-Ma már nem valószínű,holnap hajnalban várható.Azt tanácsolom aludjanak most mert este nem igen lesz rá idejük.
A kalauz távozott,mi magunkba roskadva süppedtünk az ülésekbe.
-Nem akarok akadékoskodni-kezdte Klára-de mégis mikor fogunk mi bármit is enni?Nem hoztuk el a hátizsákokat.
-Majd szerzünk valamit.Biztos van itt étkező kocsi nem?
-Lopni akarsz?-Klára hüledezett.
-Már nem azért de mégis hogy vagyunk a vonaton?Végül is nem is keveset loptunk,hogy itt lehessünk és szerintem nem ez volt az utolsó.
-El sem hiszem,hogy így alapozzuk mega jövőnket.-Durcásan a fal felé fordult és aludni próbált,míg én felálltam és körbe néztem a vonaton.Még vagy hat kocsit találtam de sehol sem volt étkező rész.
-Megvárjuk míg mindenki elalszik,elcsenünk nektek néhány szendvicset Lizzi,Dani  és én pedig az utasokból eszünk.-Mindenki tátott szájjal nézett.Misinek konkrétan kifolyt a nyál a szályából.-Nem tudom eldönteni,hogy azért néztek így rám mert már alig várjátok  a kaját vagy azért mert nem tetszik a dolog.
-Nézzd,drága nekem nem ez az első hogy fenn kell tartanom magam így vagy úgy,ha eddig nem zavart az hogy vagy egy tucat helyen áthágtuk a házirendet pont most kezdene el zavarni?-Mesélte Dani miközben elkezdet helyet csinálni a lefekvéshez.
Senki nem fűzött hozzá semmi mást,a három fiú át ment egy másik kabinba amit üresen találtak,mi pedig elfeküdtünk amennyire tudtunk.Azt hittem nem fogok tudni aludni,hát tévedtem.Szinte azonnal elaludtam,csak akkor ébredtem fel mikor már korom sötét volt odakint.Még mindenki aludt.Hát felkeltettem mindenkit.A többiekkel hagytam Lizzit és Danival vacsi keresőbe indultunk.
-Nem kell sok,csak hogy egyikünk se haljon éhen.
-Miért velem jössz?
-Mert stratégiailag te vagy a legjobb választás Lizzi tud annyira bájolni,hogy ne legyen nagy baj.
-Igazán talpra esett teremtés vagy ámbár kibírhatatlan főnök.
-Reméltem is.-Benéztünk egy fülke ahol két fiatal aludt,felettük hatalmas csomagok.-Biztosan túrázok.Finoman bánjuk velük.-Dani bólintott.Eltoltuk az ajtót,majd lassan és hangtalanul beléptünk.Levettem a csomagokat,gyorsan és csendben kutakodtam élelem után.Hamarosan találtam egy nagy szatyor kis szendvicset,visszaraktam a táskát a fejük fölé.-Itt valami nem stimmel.
-Mivan,megromlott a kaja?-Suttogott Dani.
-Nem,túl könnyű volt eddig,sehol nem jön senki és nem ébredtek fel ránk.
-Ez miért is baj?
Az egyik fiú hírtelen felült kezében íj puskával,a másik talpra pattant kardot markolászva.
-Na ezért!-Ordítottam rá  és futásra ösztökéltem.
Berohantunk a mi kupénkba és bezártuk az ajtó zárját.
-Na hol a kaja?-Kérdezte éhesen Misi.
Átlépkedtem a lábaikon mik kinyújtva akadályozták az ablak felé igyekvőt,lehúztam az ablakot ahol reméltem mindannyian kiférünk.Kinéztem,hogy most túl élnénk-e a zuhanást.Szerencsére egy mező mellett száguldottunk.
-Mi a baj?-Lizzi megérezte,hogy valami nem stimmel.
-Kifelé,nyomás!
-Az ablakon?-Hitetlenkedet Attila.
-Ne keljen kényszerítenem titeket.Ugrás!-Kiáltottam rájuk.
Misi ugrott elsőnek őt követte Klára,Attila és Lizzi.A két vadász az ajtónkba állt és a az íjpuska kivetette nyílát.Átszáguldott az ajtó üvegén és beleállt Dani combjába.Felkiáltott,majd az ablak felé vetődött és kirepült rajta.Ránéztem üldözőinkre.Az íjász magas volt és széles vállú.Hatalmas éjfekete szemét,vékony íves szemöldök védte,fényes fekete hajától,melynek frufruja állandóan elakarta takarni szemeit.Arca finom vonásai és ajka érzéki vonala nem  sugalltak veszélyt.A karddal hadonászó,csupa izom férfi moha zöld  szemei,bozontos szemöldöke ,szögletes arcvonásai és telt ajkai már félelemre adtak okot.Szőkés vörös haját hajgumi fogta össze hátúl.Ez a két férfi sok minden ígért nekem csak jó dolgot nem.Gondolkodás nélkül a társaim után vetettem magam az ablakon át.A landolásom durvára sikerűlt.Több erősödő félben lévő facsemetét és vastagabb ágú bokrokat is letaroltam.Több száz méteren át gurultam újabb és újabb növényeket ölve míg ők szaggatták ruháim, felsértették bőröm és eltörték csontjaim.Nehézkesen tápászkodtam fel és indultam a csapatom keresésére.Mire pirkadni kezdett megtaláltam mindenkit Klára köré gyűlve.Attillát mellé fektették,a két eszméletlen szörnyű állapotban volt.
-Mennyivel mehetett a vonat?-Suttogta Lizzi.
-Úgy 100-150-nel.-Mesélte sokkolva Misi.
A két varázslónk nem tud olyan gyorsan regerenálódni mint mi.Képesek varázslattal gyógyítani de csak ha ébren vannak.Lerogytam melléjük a földre Attila mellé,Dani Klára mellett térdepelt hasonlóan tépett állapotban.
-Adjunk nekik a vérünkből,az rendbe hozza őket.-Kérte Dani
-Sokat kivett belőlünk az,hogy nem ettünk és a gyogyítás.Addig túl veszélyes lenne,míg nem találunk magunknak és nekik is valami kaját.
-Nem mondod komolyan ugye?Mire kaját találunk ezek ketten meghalnak.
-Misi tudsz vadászni?-Rá sem hederítettem Danira.Misi bólintott.-Dani nem hagyom őket meghalni,de gondoskodnom kell a túlélésről mikor magukhoz térnek.