Második fejezet

Bele nézetem a táskába,kíváncsian vajon mit hozott nekem a tanár úr. Legnagyobb meglepetésemre egy cetli és egy napszemüveg várt rám.

-Ejnye Alexander szerelmes leveleket írogatsz nekem szabadidődben?-A tanár urat a keresztnevén szólítani úgy is kínos,hogy ő nincs a közelben.

A napszemüveg nagyon jól fog jönni,még csak fél perce állok itt nyitott szemmel de már bántja az éles fény. És szörnyen melegem is van. Még a levél elolvasása előtt levettem a kabátom és a pulóverem,valamint felhajtottam a nadrágom szárát. Egy fehér trikó virított rajtam felül és a felhajtott szárú terepszínű,katonai gyakorló nadrág egy edző cipővel alul. Nem vagyok party képes formában az fix. A kendőt még gyorsan bevizeztem és a fejemre kötöttem.

- -Magdi anyus terep verzió. – Hihetetlen,hogy ilyen körülmények között is képes vagyok badarságokra gondolni. Na de nézzük a levelet.

„Anna!
Nem azért tanítottalak meg mindenre,hogy egy átkozott gyakorlaton elpatkolj! A napszemüveg ajándék ,hogy kicsit könnyebb legyen de ennyi,nem ajánlom ,hogy feladd mert a helyszínen nyúzlak meg!

Sok sikert <3

Csók Alex”

-   Milyen kedves gondolat sor, de mi ez a csók??? Mindegy,ha végeztem megkérdezem tőle.

Kivettem a táskából a térképet és az iránytűt. Vállamra kaptam a táskát és az iránytű szerint délnek vettem az irányt. Az órám reggel 8-at mutatott ha 10-ig megtalálom hol is vagyok akkor én vagyok a király. Talán 5 percet sétálhattam mikor autók zaját hallottam.

- Egy autó út. Csodás legalább megtudom ,hogy hol is vagyok. Nem király vagyok,istennő.

Gyorsan körbe lestem van-e valahol valaki de mivel úgy láttam senki így vámpír tempóra váltva siettem a kocsik hangja után. Várakozásaimat alul múlta a dolog mivel semmit nem tudtam meg az úttól. Se egy tábla vagy jelzés,hogy még is mi ez. Már kezdtem csüggedésbe süllyedni mikor egy platós kocsi indexelve felém húzódott. Egy fiatal srác hajolt ki az anyós ülés felöli ablakon. Végig mérte fura öltözékem és mosolyogva beszélni kezdett hozzám.

- Szia jányzó. Mi járatban erre ilyen szerelésben?- A beszédét szinte érthetetlenné tette a tájszólása.

- Heló. Meg tudod mondani hol van a legközelebbi falu,város vagy akármi és,hogy mi a neve?

- Persze életem. A folyó ezen oldalán Dusnok úgy 150 km a folyó másik oldalán Hátfo úgy 130km-re innét.

- Milyen folyó?

- Hát a Duna. De mit keres egy ilyen szépség a semmi közepén?

- A Duna ez most komoly? Te épp most mentetted meg az életemet. - Értetlenül nézet rám és a kocsi többi utasa is. Még bele akart kezdeni valamibe, de én belevágtam a szavába.

- Merre van? Válaszolj már!!

 A srác nagyra nyílt szemekkel előre mutatott. Tehát tovább nyugatnak. Azt hiszem megmenekültem. Rácsaptam a kocsi oldalára és futásnak eredtem az út szélén. Láttam elhaladni mellettem az előző platós kocsit a srácok nagyba integettek nekem. Mosolyogtam és tiszta erőből összpontosítottam nehogy vámpír tempóra váltsak. Jó fél órát futhattam az út mellett mire egy hídhoz értem. Lemásztam mellette a Duna partjára. Beültem a híd alá az árnyékba és vizsgálni kezdtem a térképem.

- Nah tehát jelenleg Bács-Kiskun megyében vagyok,egészen pontosan a határán. A folyó túlpartján Tolna megye van. Ha ismereteim nem csalnak a Duna dél fele folyik. Tehát Budapest Északra van. Tehát az előbbi kocsi út az M9-es autópálya volt. o.O Le autó utaztam egy autópályát. F*sza gyerek vagy Anna!- Na lépjünk túl ezen.- Ha esténként vámpír tempóban haladok  napközben sétálok valamennyit de leginkább pihenek és táplálkozok akkor úgy 4 nap alatt otthon is leszek. A következő város Fajsz ott megkajálok és keresek valami árnyékos pihenő helyet.