Hetedik fejezet

7.fejezet
A nap magasan járt mire felébredtem.
-Ez több volt mint pár óra.-Szidtam le saját magamat.
Daniékat nem látom sehol.De nem tudom,hogy ez most jó jel-e.Minden esetre át kell jutnom Pestre és a szabályok szerint nem használhatom a kompot.Át kell úsznom,nem látok más megoldást.A táskám szorosan magamra kötöttem,és szép lassan bemásztam a hideg vízbe.Egy határozott lendülettel a víz alá merültem és úszni kezdtem.Csak reménykedni tudok,hogy megfelelő irányba tartok és hogy nem látott meg senki a parton.Nem bírtam sokáig az emberi tempóban,így gyorsabb sebességre kapcsoltam.Ezzel már pillanatok alatt a túl parton találtam magam.Amint beljebb értem pesten mindenki a vizes ruhámat nézte.
Könnyebb lenne busszal menni ám a tanáraink leleményesek és ellenőrként,vagy más módon figyelik a járatokat.Egy kényelmes de viszonylag gyors kocogással indultam Csepeltől,a szinte már köpésnyire lévő Keleti pályaudvarhoz. Órákon át haladtam a hév vonalán ,mikor végre hajlandó voltam felnézni egy mellet elsuhanó járműre.Sajnálatos módon az ellenőrnek álcázott tanár is kiszúrt engem.A hozzám legközebb lévő megállónál leszállt és tántoríthatatlanul felém tartott.
És most mégis mit tegyek?Itt nem verekedhetünk ezt ő is tudja,de biztos vannak más módszerei is,hogy lelassítson.Nem tudom mit tehetnék.
Ám ekkor fény gyúlt elmém egyik hátsó szegletében.Nem biztos,hogy beválik,de sose lehet tudni.Mikor elém ért a tanár úr,belenéztem a szemébe,nem mondtam semmit csak elég időre blokkoltam az agyát ahhoz,hogy nyugodtan elszeleljek.
Még gyorsabbra vettem a tempót a Boráros térnél.Percek választanak el a célomtól!Még a hírtelen felhőszakadás sem szeghette kedvemet és újdonsült adrenalin löketemet.A Balaha Lújza térnél ugyan az eső miatt megcsúsztam a köveken és hasra is estem,ám ez szerencsémre vált mert a tanáraim nem feltételezték,hogy gátolni kéne a célba érésemet.Befordultam a célegyenesnél és amennyire lehet gyorsítottam a tempómon,persze emberi erőviszonyokhoz képest.De mégis kárba fog veszni ez a sok munka és szenvedés.A szemem sarkából láttam amint felzárkózik néhány versenytársam.
-Heló cica!-Egy vérfarkas évfolyam társam próbált a hosszú lépteivel leelőzni.
A másik oldalamon egy varázsló tartotta a tempónkat,míg mögülem előkerült egy vámpír lány a vállamba boxolva.Riadtan pillantottam rájuk,majd egy halk hang elszántságra sarkalt.Néhány tanár lépet előre az árnyékokból.Az enyém szemből,futva érkezett és nem mellesleg farkas volt akit csak hajszálak választottak el az átalakulástól.Hihetetlenűl magasra ugrott,én pedig vámpírt tempóban elhúztam alatt.Emiatt a másik vámpír lányba csapódott és együtt terültek el a földön.Mire vissza néztem az orrom elé,fékeznem kellet,nehogy nekiszálljak a Keletinél álló asztalnak és ernyőnek.
Vadász tanár úr unottan nézett fel a könyvéből,de mikor leesett neki ki is vagyok az arca megnyúlt a döbbenettől.
-Anna?
-Jó napot Tanár úr!Sokat késtem?-A tanár úr egy tört másodpercig csak nézett majd kacagni kezdett.-Ezt nem értem.Mi olyan vicces?
-Te vagy a tizedik.Benne vagy a legjobb tízben!-El sem mertem hinni amit a tanár úr mondott.Ráhajolt néhány papírra beírta az érkezésem és kérte,hogy írjam alá.A lábaim remegtek,alig bírtam megállni.Az aláírásom olvashatatlanra sikerűlt.A tanár úr ránézett még egyszer az órájára,majd körbe nézett,és mosolyogva vissza rám.-Itt a váltás.-Megjelent egy fiatal tanárnő,akinek nem igen fűlött a foga az esőben való várakozáshoz.
Vadász tanár úr ellépett az asztaltól,felkapta a táskáját,még mondott valamit a tanárnőnek,mikor a lábaim felmondták a szolgálatot.Épp időben kapott el oldalról,nehogy elessek.
-Van aki haza kísérje?-A tanár úr hangjából aggodalom csendült.
-Nincs,de jól vagyok.
-Ne nekem magyarázza.Majd én haza kísérem.-Szorosabban fogta a derekam és elindultunk le a metrohoz.-Merre lakik?
-Budán.
-Tényleg?Én is.Akkor még útba is esik.-A hangja egyre vidámabb lett.Neki támasztotta falnak,hogy könyebben megálljak.-Mikor evett utoljára?-Az ajkai egyre közelebb jöttek az enyéimhez.
-Nem emlékszem.-Dadogtam.
És akkor megcsókolt.Az egész világ egyetlen csókba volt sűrítve.Amióta megláttam a tanár urat csak erre vágytam.A meleg kezére a hátamon,a puha ajkaira az enyéimen,és a biztonság amit az ölelésében érzek.
-Mi lenne ha nálam ennél?Belőlem?-Olyan halkan súgta a fülembe,hogy alig hallottam.A lehelete felborzolta a pihéket a nyakamon.
-Eladnám érte a lelkem is.-Most én csókoltam meg,de csak egy apró,puha,rövid ízelítőt kapott abból ami majd még rá vár.
-Hát tényleg csak ennyi lett volna?-Ezt már Alex lakásának ajtajában állva kérdeztem.Alex válasza csak egy mosoly volt.
Hmm én azért ezt nem hiszem.